JELLEMZÉS:
A fakopáncsokra általában jellemző, hogy színük fehér-fekete, legtöbbször piros vagy sárga mintázattal kiegészítve. A nagy fakopáncs mérete és színezete alapján a balkáni fakopánccsal téveszthető össze. A hímnek piros tarkófoltja van. A fiataloknál az egész fejtető piros.
ÉLŐHELY:
Skandinávia északi területét kivéve Európában mindenhol elterjedt. Magyarországon a hegy- és sík vidéki erdőkben, gyümölcsösökben, nagyobb parkokban költ. Előnyben részesíti a fenyővel elegyes élőhelyeket.
TÁPLÁLKOZÁSA:
A költési időszakban inkább a törzs vagy az ágak felületén élő állatokat fogyasztja, pl. levéltetveket, lombfogyasztó hernyókat, lószunyogokat, kaszáspókokat és különböző hártyásszárnyúakat. Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon vagy a talajon keresi táplálékát. Az őszi-téli-kora tavaszi időszakban gyakran táplálkozik a kéreg alól vagy vés a farészben mélyebbre az ott élő farontó rovarok után. Ez a viselkedési forma közvetetten azt is elősegíti, hogy a parazitoidok (pl. fürkészek) könnyebben tudják megtámadni a farontó rovarokat, mivel a lehántott vagy elvékonyított kéreg védőhatása kisebb.
EGYÉB:
Évente egyszer költ. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Territóriumán belül több odút is készít, de csak egyben fészkel. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja. A kotlás 14-16 napig tart. Mindkét szülő üli a tojásokat.A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (30-40-es évektől) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől.