Méh ellenségek, méhek ellenségei

Méhellenségek. A mézelő méhnek számos kártevője és ellensége van.
Az emlősök közül a legveszedelmesebbek az egerek.
Nyáron alig okoznak kárt, mert a méhek védekezni tudnak ellenük. Télen azonban a telelőfürtbe húzódott család mellett behatolhatnak a kaptárba, összerágják a lépeket, megdézsmálják a mézet ás a virágport.
Az állandó zaklatással a család pusztulását okozhatják.
A rovarevő cickányok ugyancsak télen válhatnak veszedelmesekké.
A méheket pusztítják. A kijárónyílásokra szerelt 7 mm nyílású szűkítő rács jó védelem az egerek ás a cickányok ellen.
A békák es a gyíkok is méhpusztítók. Különösen a földhöz közel eső alsó kijárónyílásokban és a földön fekvő itatókon okozhatnak érzékeny károkat.
A madarak közül a gyurgyalag v. méhészmadár (Merops apiaster) a legkártékonyabb. Főleg hártyásszárnyú rovarokkal táplálkozik, a gyűjtőméheket röptükben fogja el. Esős, hűvös időben, amikor a méhek nem röpködnek, egészen a kaptárakhoz merészkedik. Ritkasága miatt védett madár, helyenként azonban ma is tömegesen fészkel.
A fecskék is szívesen vadásznak a méhekre. Télen a harkályok ás a cinkék zavarhatják a telelő családok nyugalmát.

A rovarok közül a halálfejes lepke v. boszorkánypille (Acherontia atropos) mézrabló. A 7 mm-es szűkítő rács ez ellen is vád. Már jún. végén, júl. elején fel kell szerelni.
A darazsak is sok mézet elhordhatnak hűvös időben, amikor a méhek öszszehúzódva őrizetlenül hagyják a kijárónyílásokat.
A lódarázs (Vespa crabro) a méhekre vadászik. A párzásra kiröpülő anyát is elfoghatja.
A méhfarkas (Philanthus triangulum) a gyűjtögető méhek közül szedi áldozatait.
A Hangyák ás a fülbemászók különösen az erdős vidékeken kellemetlenkednek; megdézsmálják a mézet ás a virágport és nyugtalanítják a családokat.
A felsorolt rovarok fészkeik elpusztításával, csalétkes üvegekkel v. méreggel irthatók. A vaksi méhtetű (.Braula coeca) kb. 1,5 mm hosszú, szárnyatlan légy, a kaptárak gyakori lakója. Lábaival a méh testén kapaszkodik, különösen az anyát lepi el. Néha 50-60 is tanyázik egy anyán. Nem vérszívó. Táplálékát a méh szipókájáról lopja el.

A tetvek eleszik a táplálékot az anya elől, ezért az éhezik és felhagy a petézéssel.
A méhtetű petéit a mázessejtek viaszfödelének a belső oldalára rakja; nyüvei a viaszfedélben vájt zegzugos alagutakban fejlődnek. A méz lefedelezésével és a viasz kiolvasztásával elpusztíthatók. Az anyát dohányfüsttel lehet megszabadítani a tetvektől. Dohányfüsttel v. naftalinnal a méhekről is leszédíthetők a kaptár fenekére terített papírra. A pompás nünüke (Melee variegatus) háromkarmos lárvája a méhen élősködik, annak a vérét szívja.

A nagyviaszmoly (Galleria mellonella L.) és a kisviaszmoly (Achroea grisella F.) a mézelő méh legnagyobb kártevői.
Hernyóik a lépek megrágásával, a fiasítás körülhálózásával és a viasz elfogyasztásával több kárt okoznak, mint a többi Méh ellenségei együttvéve.
Erős, népes családban legfeljebb a kaptár fenekén található hulladékban tanyáznak, de a gyenge családokban, méh nélküli kasokban, kaptárakban hagyott lépeken v. a lépszekrényekben annyira elszaporodhatnak, hogy a lépeket teljesen elpusztítják. Csak az ún. szűzlépek, amelyekben még nem volt fiasítás, mentesek tőlük. Védekezés: erős családok, a kaptárak fenekének gyakori takarítása, a tartaléklépek kénezése. Jól záródó lépszekrényben v. kénezőkamrában m3-enként 150-200 g kén elégetésével a hernyók és a molyok elpusztíthatók.
A kénezést 10-14 naponként ismételni kell. Nyitott, mézet tartalmazó lépeket kénezni nem szabad, mert a méz elnyeli a képződő kándioxidot és mérgezővé válik.
Használatba vétel előtt a kénezett lépeket jól ki kell szellőztetni. A molyok által meglepett gyenge családot szűkítsük annyi keretre, amennyit sűrűn takar, felesleges lépjeit szedjük el és kénezzük. A fias- keretekből kopogtatással lehet a hernyókat kiugratni.

Oldal: ELLENSÉGEINK
Méhészkedés az alapoktól! - © 2008 - 2024 - konczmeheszet.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat